Bizonyságtételek

Hogy tudnék bemutatkozni? Egyszerűen: Aurelia, alkoholista! Hogyha tíz évvel ezelött valaki megjósolta volna, hogy alkoholista leszek, képes lettem volna megverni, bár nem jellemző rám, hogy agresszíven viselkednék. Mégis alkoholista lettem. 45 éven keresztül az életem nyugodtan zajlott, hullámvölgyek, magaslatok nélkül. Megvolt a jó állásom vegyészmérnökként, megvolt a lakásom, és egy fiam. Elvált nőként csak egy társat hiányoltam, akivel jót-rosszat megoszthatok. Ezalatt nem mondhatom, hogy nem fogyasztottam soha alkoholt, de akkoriban ez nem jelentett problémát. Szerettem meginni egy pohár konyakot különféle eseményeken, de az alkoholfogyasztás nem volt szokásom.
2001-től elkezdtem gyakrabban fogyasztani. Egy férfit is megsimertem, ő is alkoholfogyasztó volt. Létrejött egy kapcsolat és úgy döntöttünk, hogy összeköltözünk. Aztán gondok adódtak a fiammal és a munkahelyen is. Mindezek arra késztettek, hogy több alkoholt fogyasszak, és ezáltal pillanatnyilag kivédjem a kellemetlenségeket. Nem vettem észre, hogy elindultam lefele a részegség lejtőjén. Egy ördögi körben forogtam. Naponta ittam, miután hazaértem a munkából. A sört nem szerettem, csak a vodkát és a konyakot.
Csak 2005-ben jöttem rá, hogy gond van az alkohol körül: ekkor bekerültem egy elvonókúrára. Megígértem magamnak, hogy soha többé nem kerülök oda, de nem így történt. Három hónap absztinencia után azt gondoltam, hogy fogom tudni kontrollálni az alkoholfogyasztásomat, de még nagyobb bukás várt rám. Alig várta, hogy hazaérjek a munkából és inni tudjak. Naponta beszereztem az üveg vodkákat és dugdosgattam őket, hogy a fiam vagy a férjem (a második) nehogy megtalálják. Az az igazság, hogy senki sem volt mellettem, aki segített volna abban, hogy leálljak. A férjem továbbra is részegen jött haza nap mint nap, és csak szemrehányásokat tett, meg fenyegetőzött, hogy elhagy. A fiam elment dolgozni, távol tőlem és az otthontól. Ilyen körülmények között, egyedüli „örömömet” a vodkásüvegem jelentette. 2006-ra oda jutottam, hogy napjában 1,5-2 liter vodkát fogyasztottam. Már nem érdekelt semmi: sem a kinézetem, sem hogy mit szólnak mások, sem az, ami a munkahelyemmel történik. Napközben (reggel, a munkában) tudatában voltam minden rossznak, amit saját magamnak okozok, és igérgettem magamnak, hogy többé nem iszok. De ahogy hazaértem, az első dolgom az volt, hogy másnapig ellássam magamat vodkával.
Így 2006 augusztusában újból elvonókúrára került a sor. Négy hónapig nem ittam, aztán újrakezdtem. 2007 februárban elhagyott a férjem. Újból magamra maradtam. Keserűségemet és magányomat az itallal próbáltam elnyomni. Édesanyám imádkozott értem. Próbált ellenőrizni is, de én megtaláltam a módját, hogy beszerezzem magamnak az italt, és eldugjam előle. Oda jutottam, hogy reggel ébredéskor 3 dl vodkát ittam meg, hogy a mozdulataimat koordinálni tudjam. Naponta elterveztem, hogy abbahagyom, de nem tudtam leállni. Az istenhitem egyre gyengült, egyre kevesebbet gondoltam Rá. Istennek mégis gondja volt rám. Megmutatta álomban, egy lelkészen keresztül, hogy itt az idő felhagyni az ivással. Ez az álom nagyon megijesztett, attól a pillanattól nem ittam többé. Aztán megismerkedtem az AA csoporttal, ez a második családommá vált. Azóta két és fél év telt el. Visszakaptam az Istenbe vetett bizodalmamat és az önbizalmat. Próbálok másoknak is segíteni, továbbmondom az életem történetét.
Résztvettem két csoportterápiás programon az „Identitate” Egyesület keretén belül, sikerült beazonosítani azon gondolataimat és érzéseimet, amelyek eltávolítottak saját isteni lényemtől. Megtanultam legyőzni a gyengeségeimet, Jézus nyomába szegődöm, aki ezt mondja: „Kövess engem!” Azóta is önkénteskedem a fent említett szervezetnél.
Hálás vagyok Istennek és azoknak, akik támogattak az absztinencia ezen két esztendeje alatt, szeretném, hogyha az emberek megértenék az alkoholizmus szörnyű mivoltát.

Aurelia

A rendőrség nagyon fiatalon talált rá Flori-ra (Florentina). A leányka rettenetesen fájdalmakat szenvedett, mert anyja szorosan összekötözve megnyomorította ujjait, amelyek megfeketedtek és lehullottak. Ekképpen Flori később koldulásból élt és tartotta fenn magát és anyját is. Karjain nagy égési sebek is láthatók. (Az Interneten olvastuk, hogy egy roma bandát letartóztattak, akik 168 gyermeket csonkítottak meg, és használtak fel koldulásra Nagy Britanniában.) Családjáról csak annyit tud Flori, hogy anyja börtönben van. Árvaházakban nőtt fel, ahol gyakori a személyzet hiány, és a „nagylányok” veszik át a vezetést. Hat éves korától koldulásra kényszerítették Florit. A pénzből ők vásároltak maguknak cigarettát és egyebeket. Amikor nem sikerült a remélt pénzösszeget összekoldulnia, kemény verést kapott a seprűnyéllel a lányoktól. Miután megjárt különböző árvaházakat, végre menedéket talált Mama Sue egyik keresztyén lány-otthonában, ahol először hallott Jézus szeretetéről. Később takarítói munkát talált. A szeretet és befogadás utáni vágyát kihasználva, egy idős férfi, akinél dolgozott, szexuálisan kihasználta, azt állítva, hogy „apjává akart lenni”. Amikor a férfi rokonai erre rájöttek, kidobták a kisváros utcáira. Mindenki megvetette, és a keresztyén otthon sem fogadta vissza, ahol előbb élt. Korábbi barátai lenézték. Kétségbeesésében elkezdte vagdosni magát, és a megélhetésért prostitúcióra adta magát. 2010 februárjában Bukarestbe jött, ahol csúnyán megerőszakolták. Központunkban keresett segítséget. Alig tudott járni és rettenetes fájdalmai voltak. Nagyon zavart is volt, ezért imádkoztunk érte és gondoztuk. Egy hetes kórházi, szifilisz elleni kezelés után visszatért az utcára, ahol megtanult szipuzni és etnobotanikus szereket fogyasztani injekció formájában. A közös tűhasználat révén HIV fertőzött lett, a csatornákban aludt és megtelt tetűvel és rühvel. Látszólag semmi nem változott, de mi nem hagytuk abba az érette való könyörgést. Továbbra is rendszeresen jött minden programunkra és istentiszteleteinkre. Gyógyszeres kezelésre volt szüksége sokféle fertőzése miatt. A Prof. Matei Bals kórház orvosa, dr. Abigiu, megkérdezte Lisa-t, aki elkísérte Florit a kórházhoz, hogy alhatna-e nélunk a központban, hogy reggel s este rendszeresen kapja a HIV blokkoló gyógyszereket. Szobát bocsátottunk Florentina rendelkezésére, mégis gyakran visszafutott az utcára és a drogokhoz: annyi visszaéléssel terhelt élet után az őszinte szeretet és gondoskodás túlságosan félelmetes volt számára. Egyszer csak kiderült, hogy terhes. Megdöbbentünk. Az első vizsgálat alkalmával különböző orvosok azt mondták neki, hogy HIV-, C hepatitisz-fertőzése valamint epilepsziája miatt vagy ő vagy a gyermek meg fog halni, ezért el kell hajtani a magzatot. Nem akartak segíteni rajta, hogy megszülje gyerekét, mivelhogy úgy gondolkoztak, hogy egy drogfüggő soha nem szabadul meg. Mi tudtuk, hogy ez nem lehet igaz, ámde, amint azt megtudtuk, itt Bukarestben minden HIV-fertőzött asszonnyal így bánnak. Nagy dilemmában voltunk, ugyanis sok epilepsziás rohama volt, de az élet tisztelete és Istenbe vetett hitünk megerősített a Floriért és gyermekéért vívott harcban. Lisa ideiglenesen egy lakrészbe költözött Florival Bukaresten kívül, gondoskodott az orvosi vizsgálatokról és a szülésről egy más városban. Isten kegyelméből már egy éve Flori teljesen szabad a drogoktól, nem kíván többé az utcán élni. Kigyógyult epilepsziájából és sokféle fertőzéséből, könnyű szülése volt, és most már kilenc hónapos kisfia nagyon egészséges és szép baba. A szülés után, jelenlegi vérvizsgálatok alapján Flori HIV és Hepatitis NEGATÍV! Flori, aki noha most 29 éves, de az abúzus okozta károsodás miatt még mindig tizenéves szinten van, gyermekével együtt a Victory Outreach és személyes családunk része. Lisa segítségével tanulja, hogyan lehet jó édesanya. Flori most erősebbnek és egészségesebbnek érzi magát mint valaha, és ami a legfontosabb: növekszik a Jézusba vetett hitben és bizalomban! Helyreállt a kapcsolata az előző keresztyén otthonból ismert barátnőivel, akik néhányan minden vasárnap eljönnek istentiszteleteinkre. Így válunk számukra is család-pótlékká! Többen mondták nekünk, még keresztyének is, amikor Bukarestbe jöttünk: „ezeken a drogos utcai lányokon nem lehet már segíteni, ne törődjetek velük, és ne fordítsatok rájuk túl sok időt és pénzt!” Nos, mi hiszünk az ima és a Jézus Krisztus szeretetében. Hisszük, hogy szeretete nem mond csődöt, és messzire elkísér! Természetesen látjuk, hogy a gyógyulás folyamata még eltart egy néhány évig, viszont mindennél többet ér látni, hogyan lesz egy leromlott, kihasznált és reménytelen drogosból egy szép lány, anya, Isten gyermeke! Dicsőség legyen Istennek! A kisfiú is csupa öröm, és jelenléte itt a központban mindannyiunkra jó hatással van. Nagyon örvendünk, hogy nem mondtunk le Flori-ról. Továbbra is reménykedünk és harcolunk sok más fiúért és lányért itt Romániában! Lucas Rahanar Victory Outreach, Bukarest

Florentina

13 évesen próbáltam ki először drogot egy iskolatársam biztatására. Az elején heroint szívtam négy hónapon keresztül, aztán elkezdtem intravénásan adagolni. Tíz éven keresztül drogoztam. Az első fogyasztás után egy hónappal elkezdtem naponta használni szert, sőt néha naponta 2-3-szor is. Három hónap után rosszullét fogott el, hogyha nem használtam, ez arra kényszerített, hogy folytassam, akár akaratom ellenére. A drogok miatt abbahagytam az iskolát. Csak kilenc osztályt jártam ki. A barátaim eltávolodtak tőlem, és nem tudtam helytállni a munkahelyeimen. Elveszítettem a bizalmamat, saját magamban és másokban. Többször mentem el otthonról, rövidebb időre. Miután így eltelt tíz évem, rádöbbentem, hogy semmit sem értem el az életben, és megszületett bennem a vágy, hogy változtassak. Így kerültem a Teen Challenge Központba. Nagyon nehéz az itteni rehabilitáció, mivel sokat kell tanulni. Mielött idekerültem volna, soha nem olvastam el egy könyvet. Itt kettőt kell elolvasnom hetente, ráadásul a Bibliából is naponta egy órát. Nehéz! Sokkal könnyebb a fiataloknak, ha soha nem próbálják ki a drogot, mindegy milyen fajtát. Egy gyengébb drog mindig egy erősebb felé vezet, amíg a csúcsra érkezel, ahol nincs menekülés. Még egy dolog: kerüljétek az olyan fiúk társaságát, akik drogfogyasztók, és nehogy „barátnak” nevezzétek, mert a függőknek nincsenek barátaik, csak olyan személyek vannak körülöttük, akiket ki tudnak használni.

Ruptureanu Alex
(alias Bebe), 23 éves

Először kilencedik osztályban kezdtem el marihuánát és hasist fogyasztani. Huszonegyéves korban áttértem a heroinra – először cigaretta formájában, azután fecskendősen. A testvérem barátja fogyasztó volt, egyre több időt töltöttem vele, így bennem is felébredt a vágy, hogy kipróbáljam. Így kezdődött. Aztán ő vezetett be egy szerfogyasztó társaságba, innen aztán később nagyon nehezen tudtam menekülni. Négy évig fogyasztottam. Kezdetben a barátokkal együtt fogyasztottam, megosztották a saját adagjaikat velem. Egy év múlva aztán a csapat feloszlott, én pedig maradtam a rosszulléteimmel. Hogy ezeket kivédjem, elkezdtem lopni, hogy megvegyem a szert – kezdetben a barátoktól loptam, aztán már a családtagoktól is. Egy ördögi körben találtam magamat és nem láttam a kiutat. Megromlottak a kapcsolataim. A Román Információs Szolgálatnál (SRI) dolgoztam, a drogfogyasztás miatt elveszítettem ezt az állásomat. Elveszítettem azt a képességemet, hogy megtartsak egy munkahelyet, bár több helyen is próbálkoztam. Aztán kitettek a lakásomból. Még az autómat is eladtam, hogy drogot vásároljak. Minden tekintetben kilátástalan volt a helyzetem. Nem volt hol laknom, a családommal megszakadt a kapcsolatom. Kezdett elegem lenni az addig folytatott életmódból. Most a Teen Challenge Otthonban vagyok. A felépülés nehéz. Főleg a legelején, amikor még nem sokat értettem az egészből, nehéz volt, aztán ahogy többet tanulmányoztam a Bibliát és más anyagokat, kezdtem rájönni, hogy a valódi élet felfedezésének útját járom. Csupán annyit kellett tennem, hogy magamhoz öleljem ezt az életet. Amikor a fiatalokra gondolok, kívánom nekik, hogy ne próbálják ki a drogokat, még egyetlen egyszer sem, semmilyen formában. Végzetes lehet!

Dragan Dan
25 éves

Első kapcsolatom a drogokkal tizenhét éves koromra vezethető vissza. Néhány barátom a lakótelepről elkezdtek heroint fogyasztani, ők mesélték, mennyire élvezetes. Én is belevágtam, az első hat hónapban szívtam, azután beadtam magamnak, mivel a szervezetem egyre többet követelt. Nyolc évig fogyasztottam. Az első két év élvezet volt, főleg, hogy a legjobb barátom, akinek sok pénze volt, nekem is megvette az anyagot. Aztán ő külföldre költözött, úgyhogy le akartam állni, de nagy fájdalmaim voltak. Hogy ezeket elkerüljem, elkezdtem bűnözni, hogy pénzt szerezzek a szükséges adagra. Testem-lelkem folyton követelték. Öt év használat után egyetlen barátom sem volt már. A barátnőm, akivel terveztük, hogy házasságot kötünk, szakított velem. A családom eltiltott otthonról, és három hónapja az utcán éltem, amikor megtaláltak a Teen Challengesek. Nem fejeztem be a liceumot, nem tudtam beiratkozni egyetemre sem. Nem volt stabil munkahelyem. Napszámosként dolgoztam, ahol csak tudtam, de képtelen voltam fenntartani egy munkahelyet. Nem volt már szállásom, de megszületett bennem egy erős vágy, hogy változtassak az életemen. Mielött megismertem volna a Teen Challenge csapatát, öngyilkosságot terveztem. Az otthonban könnyű volt az első hónap, aztán ahogy telt az idő, egyre nehezebbnek tűnt, eljött a változás ideje és nagyon nehezen mondtam le olyan dolgokról, amiket egy életen át tettem, és amelyekben szentül hittem. A változás egyáltalán nem könnyű. Még tart a harcom. A fiatalok ne gondolják egy percig sem, hogy kipróbálják, milyen a drog, aztán ott megállnak. Ez senkinek sem sikerült. Nekem sem.

Georgescu Catalin
26 éves